Rögzítő fül 10t hegeszthető

Szabályok, előírások

Közúti járművekben - típustól függően - különböző szabványok, előírások rendelkeznek a használható rögzítőpontokról. A beépített rögzítőpontok teherbírására vonatkozó szabályokat az alábbi táblázat tartalmazza.

Ezen felül figyelembe kell venni a lekötéshez használt rakományrögzítő eszköz teherbírását (spanifer, lánc stb...), és ha szükséges, akkor az alábbi táblázat szerint megemelt teherbírású rögzítőpontokat kell beépíteni.

A teherbírás mellett méretbeli megkötéseket is figyelembe kell venni, mivel csak így garantálható, hogy a spaniferekre szerelt horog beakasztható a rögzítőgyűrűbe.

Rögzítőpontok elhelyezése furgonok esetén (ISO 27956)

• A rögzítőpontokat a rakfelületre és/vagy az oldalfalakra kell elhelyezni, nem magasabban, mint 150mm.

• Az oldalaktól való távolság a lehető legkisebb legyen, de semmi esetre sem haladhatja meg a 150mm-t.

• A rögzítőpontokat párban kell elhelyezni, egyenlően elosztva.

• A rakfelület első és hátsó részétől legfeljebb 250mm távolságra rögzítőpontot kell elhelyezni.

• Legfeljebb 1300mm hosszú rakfelülettel rendelkező jármű esetén legalább 4 db rögzítőpont használata szükséges (oldalanként 2 db).

• Legalább X darab rögzítőpont beépítése szükséges, ahol X-et az alábbi képlet alapján kapjuk. L a raktér hossza mm-ben.

• Az egy oldalon elhelyezkedő szomszédos rögzítőpontok közötti távolság optimális esetben nem lehet nagyobb 700mm-nél. Speciális esetben (pl. kerékjárati dobok) max. 1200mm megengedett.

Rögzítőpontok elhelyezése (EN 12640, DIN 75410-1)

• Legfeljebb 2200mm hosszú rakfelülettel rendelkező jármű esetén legalább 4 db rögzítőpont használata szükséges (oldalanként 2 db).

• 2200mm-nél hosszabb rakfelületű jármű esetén legalább 6 db rögzítőpont használata szükséges (oldalanként 3 db).

• Legalább X darab rögzítőpont beépítése szükséges, ahol X-et az alábbi képlet alapján kapjuk. P a legnagyobb hasznos terhelés daN-ban, LC pedig a rögzítőpont terhelhetősége szintén daN-ban.

• Az egy oldalon elhelyezkedő szomszédos rögzítőpontok közötti távolság nem lehet nagyobb 1200mm-nél. 3,5 tonna teherbírás felett kivételt képez a jármű hátsó tengelyei fölötti rész, ahol maximum 1500mm távolság még megengedett.

• A rakfelület első és hátsó részétől legfeljebb 500mm távolságra rögzítőpontot kell elhelyezni.

• Az oldalaktól való távolság a lehető legkisebb legyen, de semmi esetre sem haladhatja meg a 250mm-t.

3,5 tonna teherbírás felett a raktér első falát is legalább 2 rögzítőponttal kell ellátni az alábbi szabályok figyelembevételével.

• A rögzítőpontokat a jármű középvonalára szimmetrikusan kell elhelyezni.

• A rakfelülettől mért magasságuk 800-1200mm közé essen.

• Az oldalaktól való távolság a lehető legkisebb legyen, de semmi esetre sem haladhatja meg a 250mm-t.

Dőlésszög (β) és elforgatási szög (α)

A rögzítőpontnak az elhelyezkedésétől függően különböző irányban ugyanolyan terhelhetőséget kell biztosítania. A dőlésszög és az elforgatási szög előírás szerinti értékeit az alábbi ábrák tartalmazzák.

Teherbírás és tesztelés

A teherbírást próbaterheléssel és az azt követő tanúsítvány kiállításával igazolják. Az EN 12640 és az ISO 27956 alapján a rögzítő pontot a megengedhető húzóerő (LC) 125%-ával terhelik legalább 3 percig. A teszt sikeresnek bizonyul, ha ezt követően a rögzítő pont semmilyen deformáció vagy sérülés jelét nem mutatja.